 „Példátlan és megmagyarázhatatlan”- így kommentálta az eseményeket Sólyom László a Párkányi hídon rögtönzött sajtótájékoztatón, miután a szlovák kormány nem kívánatos személynek nyilvánította és arra kérte, hogy ne lépjen Szlovákia területére. A szlovák- magyar viszony ezzel újabb mélypontjára süllyedt. Itt azonban már jóval többről van szó, mint szlovák-magyar politikai- diplomáciai háborúról, ez már uniós konfliktus.
Mindez azt követően történt, hogy Sólyom László a révkomáromi Szent István szobor felavatására látogatott volna a szomszédos országba, eleget téve a szervezők meghívásának. Augusztus 19-én azonban a szlovák politikusok részéről egyre több kritika érte a magyar államfőt, amiért azon a napon kívánja felavatni a szobrot, amelyen 1968-ban a Varsói Szerződés, így Magyarország is bevonult Csehszlovákiába. Bár a politikai átmenet óta többször bocsánatot kért már Magyarország, a szlovák politikusok ezt teljesen figyelmen kívül hagyták.
Valóban példátlan eseményről van szó, lévén, hogy két szövetséges ország között nem mindennapinak nevezhető, ha egy uniós ország közjogi méltóságot nem kívánatos személynek minősítenek. Nyugat- Európában szinte elképzelhetetlen, hogy bármely szomszédos ország között ilyen eseményekre kerüljön sor, már csak azért sem, mert az a legkomolyabb viszályt jelentené az Európai Unió számára.
Ez a konfliktus tökéletesen rámutat arra, hogy az erős és egységes Európa koncepciója milyen gyenge lábakon áll. Szinte kivétel nélkül mindenki az unió központosítását hangsúlyozza, ám az ilyen és ehhez hasonló konfliktusokra képtelen választ adni az EU. Pedig most, amikor a korábbi világrend összeomlóban van és új nagy hatalmak tűnnek fel, Európának szüksége lenne a nemzetállamok valamilyen egységbe kovácsolására. Azonban ahány nemzetállam, annyi különböző nemzeti érdek működik.
Hiába az unió mottója a „sokszínűség az egységben”, a gyakorlatban ebből semmi nem érződik, különösen itt, Európa hátsó részében. Hiába omlanak le szimbolikusan a trianoni határok, a magyar kisebbségek helyzetében semmilyen javulás nem érzékelhető. Sőt! Szlovákiában most megszületett nyelvtörvény megtiltja a magyar anyanyelvűek számára, hogy saját nyelvükön beszéljenek a hivatalokban vagy akár az orvosnál. Nesze neked sokszínűség…
Sólyom kitiltását követően a magyar diplomácia igyekszik most minden uniós plénum elé vinni az ügyet, ám ne legyen kétségünk, hogy teljes érdektelenségbe fognak ütközni. Már az első megnyilatkozások is ezt mutatják. A nyugati sajtó szinte dunamenti bohózatként értékeli az eseményeket, ahol két nacionalista állam kakaskodik egymással. Az uniós normákkal teljesen ellentétes szlovák nyelvtörvény ügyén okozott magyar felháborodás során is ugyanezt lehetett tapasztalni.
Látható, az Európai Unió nem kíván foglalkozni ezzel a kérdéssel, irreleváns számára ami történik a keleti végeken. Ehhez nagyban hozzájárul az is, hogy Magyarország a Nemzetközi Valutaalap gyámsága alá került és diplomáciailag teljesen súlytalanná vált. Egy legyengített országgal pedig bármit meg lehet tenni következmények nélkül.
A helyzet megoldásában nagy szükség lenne az EU segítségére, azonban egyelőre erre nem számíthatunk. Magunkra vagyunk utalva, ezt a kérdést magunknak kell megoldanunk a saját eszközeinkkel. Csak abban bízhatunk, hogy a következő kormány erélyesebben fog fellépni, s mindig a nemzeti érdekeket szem előtt tartva. Bár ma két baloldali kormányról van szó, jóval rendezettebb kapcsolat volt a két ország között az ezredfordulón a Dzurinda- Orbán időszak alatt. A megoldáshoz pedig változás kell, mindkét oldalon. Járdi Roland |
