2009. szeptember 11-én 19 órakor az ÓÓ Galériában.

".....Visszatükröznek-e belőlünk valamit, az életünket végigkísérő tárgyak? Rengeteg időt "együtt" töltünk velük, vajon ismernek-e, kifejeznek-e bennünket? Tükröződünk-e bennük? Mennyire verődnek vissza ezek a tárgyak egymásban, vagy akár bennünk? Kollár Andrea azonban nem személyes életéből vett....."

Kollár Andrea:

"Idén januárban diplomáztam a Pécsi Tudományegyetem, Művészeti karának, festő szakán, mesterem Lengyel András. Diploma után Budapestre költöztem, és jelenleg a Tűzraktér Független Kulturális Központban dolgozom.
Festményeim fő témája az a látvány, amivel, amiben élek, a műtermem. Ebben a hétköznapiságban keresem, és úgy vélem találhatom meg a kérdéseimre a válaszokat. A feleleteket megvakulóban lévő tükrök, üres vásznak, nyitott és zárt ablakok kutatják. A képeim megalkotásakor két rendkívül fontos tényezőre ügyelek, a tiszta és kiegyensúlyozott kompozícióra, és a finom, hosszadalmas munkával kikevert színek harmóniájára. Úgy vélem, hogy ezekkel az eszközökkel békét teremthetek a vásznon. A célom, hogy rámutassak arra, hogy az igazán fontos tartalmakat nem a nagy szavak és eszmék hordozzák, hanem ott rejlenek a minket körülvevő, tárgyakban, amik kitöltik hétköznapjainkat."

Kollár Andrea művészi önkeresése során a közvetlen környezetét, az őt körülvevő műtermet és tárgyakat vallatja. Mennyire vagyunk jelen szorosabb környezetünkben?
Visszatükröznek-e belőlünk valamit, az életünket végigkísérő tárgyak? Rengeteg időt "együtt" töltünk velük, vajon ismernek-e, kifejeznek-e bennünket? Tükröződünk-e bennük? Mennyire verődnek vissza ezek a tárgyak egymásban, vagy akár bennünk? Kollár Andrea azonban nem személyes életéből vett tárgyakból összeállított csendéleteket fest, hanem szinte sterilen tiszta térrészleteket, ahol az ember csupán szellemi formában lehet jelen. Ezek a terek belőlünk csak finom rezgéseket közvetítenek. Folyamatosan változó érzelmi állapotaink helyett, inkább egy bennünk állandóan jelen lévő mélyebb középpont frekvenciáját érezhetjük. A festményeken fontos szerepe van a tükörnek, a tükröződéseknek. A tükörkép megfoghatatlan, változó, a tükör, vagy a fal - amelyre az ablak formái vetülnek - állandó, változatlan. Néha az az érzésünk, hogy ezeket a tárgyakat - mint például a Műterem III. c. képen lógó fehér törölközőt - időtlen időkre ott felejtették. A torzók mumifikált testei is az idővel dacoló, állandóságot sugalló mementók, melyeken a lélek rezzenései hagytak nyomot. Az önkeresés megfoghatatlanságát, szellemi finomságát egyrészt a lágy, fehérből érkező színek, másrészt a tér megfoghatatlansága érzékeltetik.

 

A Fényben című kiállítás megnyitója: 2009. szeptember 11-én 19 órakor az ÓÓ Galériában.

Cím: Budapest, 1065 Nagymező utca 38.

Blog:    www.andreakollar.blogspot.com