".....Bábokra van szükség, akikből ki lehet sajtolni valamit, amin lehet csámcsogni. De azáltal az ember sérül és lehet, hogy később ez negatívan befolyásolja az egész életét..... "

" .....Ez úgy ment nálunk, hogy volt egy gitárvizsga, mire nem nagyon akartam elmenni, mert untam már az egészet, és akkor Édesapám azt mondta..... "

A kezdetek

A dráma hőskora

Mielőtt még belemélyednénk a témába, elengedhetetlennek érzem hogy pár sor erejéig egy kis történelmi kitekintőt tartsak, az olvasó untatásának szándéka nélkül természetesen.

Időszámításunk előtti VI.-V. század fordulóján a Földközi-tenger medencéjét az akkori világ leghatalmasabb, legerősebb birodalma tartotta uralma alatt. Az ázsiai, kis-ázsiai népek sorra hódoltak meg Dareiosz perzsa királynak; amelyik nép mégis engedetlennek bizonyult, azt a Perzsa Birodalom hatalmas serege kíméletlenül elsöpörte a föld színéről.

A római színjátszás

Amikor a görög tragédia eljutott Rómába, a műfaj elszakadt a néptől, és az előkelő arisztokrata réteg kedvtelése lett. Színjátékokat a Kr.e. IV. századtól játszhattak, jórészt etruszk befolyás alatt. Livius Andronicus vitte közönség elé az első színdarabot, melyben görög színészek játszottak. A görög sémák szerint alkotott Naevius is, aki saját korának eseményeit is feldolgozta, legmaradandóbb műve a Bellum Punicum címet kapta. Az első költő, Ennius is írt tragédiát, sőt komédiát is, bár ő mégis inkább mint epikus költő maradt meg az emlékezetben: Annales című műve hexameterekbe szedve meséli el Róma történetét. Mivel a tragédia elszakadt a plebstől, hamarosan el is sorvadt. Azonban a görög komédia, Rómába eljutván, találkozott a római nép ősi játékával, s így állandó kapcsolatban maradt a néppel, tovább tudott fejlődni.